Egy tábla sorokba és oszlopokba rendezi az adatokat. Minden sor egy rekord. Minden oszlop egy mező. Egy sor és oszlop metszéspontja egyetlen értéket tartalmaz. Egy ügyfél tábla oszlopokat tartalmazhat az azonosító, név, e-mail cím és a regisztráció dátuma számára. Minden sor egy ügyfelet jelöl. A tábla a relációs adatbázisok alapvető tárolási egysége. Ez az az egység is, amelyet a felhasználók lekérdeznek. Amikor a SELECT * FROM ügyfelek parancsot írjuk, akkor a vevő minden sorára és oszlopára rákérdezünk a vevő táblájában.

A táblázatoknak vannak tulajdonságaik. Van egy nevük, amely egyedi a sémán belül. Vannak oszlopaik definiált adattípusokkal. Lehetnek korlátozásaik: elsődleges kulcsok, idegen kulcsok, egyedi korlátozások, ellenőrzési korlátozások. Lehetnek indexeik a lekérdezések felgyorsítása érdekében. Lehetnek triggerek, amelyek beszúrás, frissítés vagy törlés esetén aktiválódnak. A tábla kialakítása mindent befolyásol, ami ráépül. Egy túl sok oszloppal rendelkező tábla nehezen kezelhető. Egy túl kevés oszloppal rendelkező tábla olyan illesztéseket kényszerít ki, amelyeket el lehetne kerülni. Egy elsődleges kulcs nélküli táblát nehéz megbízhatóan frissíteni. Egy redundáns adatokat tartalmazó tábla inkonzisztencia kockázatát hordozza magában. A normalizálás irányítja a táblatervezést. A cél az, hogy minden tényt egyszer tároljunk. Ez csökkenti a redundanciát és javítja az integritást. Emellett növeli a táblák számát. Több tábla több illesztést jelent. A normalizálás és a teljesítmény közötti egyensúly állandó feszültséget okoz az adatbázis-tervezésben.

Táblázat összetevői

• Oszlopok – adattípusú mezők
• Sorok — rekordok
• Elsődleges kulcs – egyedi azonosító
• Idegen kulcsok – hivatkozások más táblákra
• Indexek – felgyorsítják a lekérdezéseket
• Korlátozások – érvényes adatokra vonatkozó szabályok

A táblázat egy kapcsolódó adatok tárolója. A tároló szerkezete határozza meg, hogy mennyire könnyű az adatokat használni.