A költségvezető szerep egy olyan stratégia, amelyben egy vállalat az iparág legalacsonyabb költségű termelőjévé válik. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legalacsonyabb áron kell értékesíteni, bár ez gyakran előfordul. Azt jelenti, hogy olyan költségszerkezettel kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi a vállalat számára, hogy ugyanazon az áron magasabb haszonkulcsot érjen el, mint a versenytársai, vagy hogy alákínáljon nekik, és mégis profitot termeljen.

Michael Porter a stratégiát a differenciálás és a fókusz mellett három általános stratégia egyikeként írta le. Azok a vállalatok, amelyek sikeresek a költségvezető szerepben, jellemzően méretgazdaságosságon, hatékony ellátási láncokon, szigorú általános költségellenőrzésen és folyamatinnováción keresztül érik el ezt. A Walmartot, a Ryanairt és a Costcót gyakran emlegetik példaként.

A költségelőny forrásai:

• Létszám: a nagyobb termelés csökkenti az egységköltséget.
• Hatékonyság: egyszerűsített működés és automatizálás.
• Alkupozíció: alacsonyabb inputárak kialkudása.
• Helyszín: olcsóbb munkaerő vagy anyagok közelsége.

A költségvezető szerep fenntartása nem könnyű. A versenytársak lemásolhatják a hatékonyságnövekedést. A technológiai változások eltörölhetik az előnyöket. A költségekre való folyamatos összpontosítás pedig a minőség vagy az alkalmazottakkal való bánásmód terén mutatkozó hátrányokhoz vezethet, ami új kockázatokat teremt. A stratégia akkor működik a legjobban, ha a költségelőny tartós, és a vállalat semmi másban nem versenyez.