Az irányjelző egy villogó lámpa, amely jelzi a többi sofőrt, hogy mit szándékozol tenni. Triviálisan hangzik, de az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb biztonsági eszköz egy autóban.

A korai autók kézjeleket használtak. A villogó elektromos jelzések az 1930-as években jelentek meg. A Buick 1939-ben opcióként kínálta őket. Az 1950-es évekre már alapfelszereltséggé váltak. Az ismerős tikta-tak hang egy hőjelző reléből származik, amely melegíti és hűti az áramkört, nyitja és zárja. Az elektronikus villogók ma már mesterségesen adják ki a hangot, vagy teljesen kihagyják.

Jelzésszínek és szabályok

• A borostyán a világ legtöbb részén a standard szín.
• Az észak-amerikai autók gyakran piros hátsó jelzéseket használnak féklámpákkal kombinálva.
• Az önkioltó mechanizmusok kanyar után kikapcsolják a jelzőfényt.
• A sávváltó jelzőfények enyhe koppintásra háromszor felvillannak.
• A jelzés elmulasztása számos joghatóságban elsődleges közlekedési szabálysértés.

Egyes sofőrök az irányjelzőt opcionálisnak tekintik. Ez a szokás balesetekhez vezet, különösen kereszteződésekben és sávváltáskor. A modern autók képesek leolvasni a közúti táblákat és a kamerák adatait, hogy emlékeztessék a vezetőt, de a felelősség továbbra is a volán mögött ülő személyé. Használja minden kanyar és sávváltás előtt, még akkor is, ha úgy tűnik, senki sincs a közelben. Az egyetlen alkalom, amikor valaki ott van, az számít.