A platonizmus Platón filozófiája, aki a nyugati történelem egyik legbefolyásosabb gondolkodója volt. Központi tana a Formák elmélete. Platón azt állította, hogy az érzékeinkkel érzékelt világ nem a való világ. Egy magasabb valóság árnyéka. A való világ örök, változatlan Formákból áll: magából a Szépségből, magából az Igazságosságból, magából a Jóból. A világban lévő egyes dolgok annyiban szépek vagy igazságosak, amennyiben részt vesznek ezekben a Formákban. A Jó Formája a legmagasabb, minden létezés és tudás forrása.

Platón párbeszédekben mutatta be filozófiáját, melyek fő előadója Szókratész volt. A leghíresebbek közé tartozik az Állam, a Symposium, a Phaidón és a Timaiosz. A platonizmus hatással volt a korai kereszténységre, különösen Ágoston és Origenész révén. Al-Farabi és Avicenna révén formálta az iszlám filozófiát. Philón révén formálta a zsidó filozófiát. A reneszánszban inspirálta a firenzei akadémiát. A modern filozófiában hatással volt a matematikára, ahol sok gondolkodó úgy véli, hogy a matematikai objektumok az elmétől függetlenül léteznek. A platonizmus nem csupán egy történelmi doktrína. Élő lehetőség a metafizikában, az ismeretelméletben és a matematika filozófiájában.

Alapvető doktrínák

• Formák Elmélete. Örök, változatlan valóságok az érzékelhető világon túl.
• Emlékezés. A tanulás az emlékezés arra, amit a lélek már tud.
• A Jó. A legmagasabb forma, a lét és a tudás forrása.
• A megosztott vonal. A tudás hierarchiája a képzelettől a megértésig.

A platonizmus nem ugyanaz, mint Platón saját filozófiája, bár a kettő átfedésben van. A platonizmus az ő gondolkodásából kifejlődött hagyományra utal.