Az ember ápolja a kapcsolat érzését valamivel, ami nagyobb az egyéni énjénél, és egy integrált, értelmes életre vágyik. Ez az irányultság a spiritualitás. Ez formális vallási intézményeken belül vagy azokon kívül is megnyilvánulhat.

A spiritualitás a személyes tapasztalatot, a gyakorlást és az átalakulást hangsúlyozza. Gyakori elemek közé tartozik a meditáció, az etikus életmód, a természet vagy a művészet előtti áhítat, valamint a szolgálat. Egyesek spirituálisnak, de nem vallásosnak vallják magukat, jelezve a szervezett doktrínától való távolságtartást, miközben megőrzik a transzcendens törődést. A hagyományos vallásoknak megvannak a saját spirituális fegyelmezettségük és misztikus irányzataik.

A spiritualitás iránti kortárs érdeklődés egyaránt tükrözi az intézményes vallással való elégedetlenséget és a jelentés és mélység iránti tartós emberi igényt. A kritikusok a homályos önmagunkba való belemerülés kockázatát emelik ki; a gyakorlók az együttérzés és a rugalmasság valódi növekedésére mutatnak rá. A spiritualitás továbbra is egy képlékeny fogalom, amely a komoly törekvések széles skáláját fedi le.

• Személyes orientáció a transzcendens jelentés felé
• Lehet vallási vagy intézményektől független
• A tapasztalatra és a gyakorlatra helyezi a hangsúlyt
• Az integrált élet keresésével foglalkozik