Az úrvacsora a kenyér és a bor megosztása Krisztus emlékezetére. Úrvacsorának, Eucharisztiának és kenyértörésnek is nevezik. Jézus alapította az utolsó vacsorán. Fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és ezt mondta: Ez az én testem. Fogta a poharat, és ezt mondta: Ez az én vérem, a szövetségé. Azt mondta tanítványainak, hogy ezt tegyék az ő emlékezetére. Az egyház azóta is ezt teszi.

Az úrvacsora szentség. A kegyelem eszköze. Misztérium. A kenyér és a bor jelek. Krisztus testére és vérére mutatnak. A keresztáldozatára mutatnak. A népével való jelenlétére mutatnak. A különböző hagyományok ezt másképp értelmezik. A katolikusok az átlényegülésben hisznek. A kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik. A lutheránusok az egylényegülésben hisznek. Krisztus jelen van a kenyérben és a borban, velük és alattuk. A református keresztények hisznek egy lelki jelenlétben. A baptisták és mások emlékezetként tekintenek rá. A jelentése változó. A parancs ugyanaz. Tedd ezt.

Úrvacsora a Szentírásban

• Máté 26:26-28: az utolsó vacsorán történt megalapítás.
• 1Korinthus 11:23-26: Pál beszámolója.
• János 6:53-56: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet.
• ApCsel 2:42: a kenyértörésnek szentelve.
• 1Korinthus 10:16: az áldás pohara és a kenyér.

Az úrvacsora családi étkezés. A mennyország előíze. Az egység köteléke. Krisztus halálának hirdetése, amíg el nem jön. A meghittség pillanata. A csodálat pillanata. A kenyér megtöretik. A bort kitöltik. Az emberek esznek és isznak. Emlékeznek. Hálát adnak. Táplálkoznak. Egyesülnek. Kiküldetik őket. Az úrvacsora nem csupán egy rituálé. Ez egy találkozás. Ez egy ajándék. Ez Krisztus teste és vére. Ez Isten szeretete. Ez a szentek közössége. Ez az egyház az asztalnál. Ez az Úrvacsora. És érted van.