A teizmus az a hit, hogy létezik egy vagy több isten. Leggyakoribb modern használatában arra a meggyőződésre utal, hogy van egy Isten, aki személyes, transzcendens és jelen van a világban – teremt, fenntart, és egyes hagyományokban beavatkozik.

A klasszikus teizmus, amelyet a zsidó, keresztény és iszlám gondolkodás, valamint a görög filozófia formált, olyan tulajdonságokat tulajdonít Istennek, mint a mindenhatóság, a mindentudás, a tökéletes jóság és az örökkévalóság. Isten nem része a világegyetemnek, hanem annak forrása; a viszony inkább a függőségen, mint a paritáson alapul. Léteznek variációk. A deizmus elfogad egy teremtőt, de tagadja a folyamatos beavatkozást. A panteizmus Istent magával a világegyetemmel azonosítja. A panenteizmus azt vallja, hogy a világ Istenben létezik anélkül, hogy kimerítené az isteni valóságot.

A teizmus melletti érvek a középkori és kora újkori filozófia kozmológiai és teleologikus bizonyításaitól a finomhangolásra vagy a tudatosságra támaszkodó kortárs változatokig terjedtek. A kritikusok a gonosz problémájával, a naturalista magyarázatok sikerével és a vallási állítások sokféleségével érvelnek. A vita mind tudományos, mind populáris formában folytatódik.

A teista számára Isten létezése nem egy opcionális hipotézis, hanem az alapvető tény, amely értelmet, értéket és jelentést ad a létezésnek. Minden más másodlagos.