A belátás egy probléma megoldásának hirtelen felismerése. A válasz tisztán jelenik meg, és gyakran azzal az érzéssel, hogy már kezdettől fogva nyilvánvalónak kellett volna lennie.

A Gestalt-pszichológusok majmoknál és embereknél vizsgálták a belátást, szembeállítva azt a fokozatos próbálgatáson alapuló tanulással. Egy csimpánz, amelyik hirtelen egy bottal nyúl egy banánért, vagy egy személy, aki hirtelen rájön, hogyan kell átrendezni egy kirakós elemeit, belátást mutat. A megoldást gyakran megelőzi egy inkubációs időszak, amelyben a problémát félreteszik; a kritikus átszervezés a közvetlen tudatosságon kívül történik.

A belátással kapcsolatos problémák jellemzően azok, amelyek a reprezentáció megváltoztatását igénylik – az elemek új kapcsolatban való látását –, ahelyett, hogy egy ismert eljárás rutinszerű alkalmazását tennék szükségessé. A funkcionális rögzülés és a mentális beállítottság blokkolhatja a belátást; az átstrukturálást ösztönző technikák elősegíthetik azt. Az agyi képalkotó vizsgálatok a belátás pillanatait a jobb agyfélteke temporális régióiban fellépő rövid aktivitási kitörésekkel hozták összefüggésbe.

A belátás a darabok hirtelen összeillesztésének megtapasztalása. Az ehhez a pillanathoz vezető út gyakran láthatatlan, amíg el nem érkezik.