A kormányzati hatalom különálló ágak közötti megosztása megakadályozza a hatalom egyetlen kézben való koncentrációját. A hatalmi ágak szétválasztása a törvényhozást, a végrehajtást a végrehajtó hatalmat, az ítélkezést pedig az igazságszolgáltatást bízza meg.

A tiszta szeparáció ritka; a legtöbb rendszer olyan fékeket és ellensúlyokat tartalmaz, amelyek minden hatalmi ágnak bizonyos befolyást biztosítanak a többi felett. Az elnöki rendszerek jobban megközelítik a szeparációt, mint a parlamentiak, ahol a végrehajtó hatalom a törvényhozói bizalomra támaszkodik. Az alapvető cél a szabadság védelme és a tanácskozás kikényszerítése.

A hatalmi ágak közötti feszültségek várhatóak, sőt kívánatosak, ha megakadályozzák az elhamarkodott vagy elnyomó intézkedéseket. Patthelyzet alakulhat ki, ha a pártos irányítás megosztott, és az együttműködésre ösztönzők gyengék. Az alkotmányos tervezés és a politikai kultúra együttesen határozza meg, hogy a szétválás kiegyensúlyozott kormányzást vagy krónikus patthelyzetet eredményez-e.

• A hatalommegosztás a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási ágak között
• Célja a hatalomkoncentráció megakadályozása
• Ellenőrzések és ellensúlyok kíséretében
• Különösen az elnöki rendszerek jellegét formálja