A dogmatikus kétségtelenül igaznak állít be egy álláspontot. Az ellene szóló bizonyítékokat elveti. Az alternatív nézeteket nem veszik komolyan figyelembe. A szó a görög dogma szóból származik, ami véleményt vagy határozatot jelent. Az ókori filozófiában a dogmatikusok azok voltak, akik azt állították, hogy megtalálták az igazságot, szemben a szkeptikusokkal, akik felfüggesztették az ítélőképességüket. Sextus Empiricus a kifejezést a pozitív doktrínákat valló filozófusok leírására használta. A modern értelemben a dogmatizmus szűklátókörű bizonyosságot jelent.

A dogmatizmus nem ugyanaz, mint a meggyőződés. Szilárdan kitarthatunk egy hitünk mellett, és mégis felülvizsgálhatjuk azt új bizonyítékok fényében. A dogmatizmus elutasítja a felülvizsgálatot. A nézeteltérést tévedésnek vagy rosszhiszeműségnek tekinti. Megjelenhet a vallásban, a politikában, a tudományban és a mindennapi életben. Az a tudós, aki figyelmen kívül hagyja az anomáliás adatokat, dogmatikus. Az a politikus, aki nem hajlandó figyelembe venni az ellentétes nézeteket, dogmatikus. A megoldás nem a kétség önmagáért való gyakorlása, hanem a saját hiedelmek tesztelésére és az ellenbizonyítékok komolyan vételére való hajlandóság.

A dogmatizmus jelei

• Bizonyosság. Az álláspont kétségtelen.
• Zártság. Az ellentétes bizonyítékokat figyelmen kívül hagyják vagy elutasítják.
• Ismétlés. Az állításokat inkább állítják, mintsem vitatják.
• Ellenségeskedés. A kritikusokat ellenségként kezelik.

A dogmatizmus kockázatot jelent minden hitrendszer számára. Kísértést is jelent mindazok számára, akik a bizonyosságot jobban akarják, mint az igazságot.