A kúp egy olyan gyógyszerforma, amelyet a végbélbe vagy a hüvelybe helyeznek, ahol feloldódik vagy megolvad, és felszabadítja a gyógyszert. A rektális alkalmazás akkor hasznos, ha a beteg nem tud nyelni, hány, vagy eszméletlen. Emellett elkerüli az emésztőrendszer felső traktusát, ami kisebb mértékű gyomorsav okozta lebomlást és egyes gyógyszerek esetében gyorsabb hatáskezdetet jelent, mint az orális alkalmazás. A hüvelyi alkalmazást helyi állapotok, például fertőzések vagy hormonadagolás esetén alkalmazzák.

A kúpok testhőmérsékleten olvadó alapanyagból, például kakaóvajból vagy polietilénglikolból készülnek. A gyógyszert az alapba keverik, amelyet golyó vagy torpedó alakúra öntenek. A végbélkúpokat a végbél záróizmán túl helyezik be, ahol feloldódnak, és a gyógyszer a végbél nyálkahártyáján keresztül felszívódik. A felszívódás szeszélyes lehet, és egyes gyógyszerek ezen az úton nem szívódnak fel jól. A kúpokat hashajtóként, hányingercsillapítóként és fájdalomcsillapítóként is használják, különösen gyermekgyógyászati ​​és palliatív ellátásban.

Gyakorlati szempontok:

• Tárolás. Sok kúpot hűvös helyen vagy hűtőszekrényben kell tárolni, hogy szilárd állapotban maradjanak.
• Behelyezés. A síkosítás és a kesztyűs ujj segít. Helyezze be a záróizmon túlra.
• Retention. A betegnek néhány percig mozdulatlanul kell feküdnie a szerv kilökődésének elkerülése érdekében.
• Felszívódás. Kiszámíthatatlan lehet, különösen rektális alkalmazás esetén.

A kúpok nem az elsődleges választás a legtöbb gyógyszer esetében, de fontos rést töltenek be, amikor más beadási módok nem lehetségesek.