A trópusi és szubtrópusi partvonalak mentén a sós vízhez különösen alkalmazkodott fák és cserjék sűrű árapály-erdőket alkotnak. Ezek a mangroveerdők. Tartógyökereik és légcsatornáik lehetővé teszik számukra, hogy puha, oxigénszegény üledékben álljanak, és gázokat cseréljenek a légkörrel.

A mangroveerdők stabilizálják a partvonalakat, csapdába ejtik az üledéket és csökkentik a hullámok energiáját viharok idején. Élőhelyet biztosítanak a halaknak és rákféléknek, támogatják a szárazföldi vadvilágot, és nagy mennyiségű szenet tárolnak a vízzel telített talajukban. A helyi közösségek régóta támaszkodnak a mangroveerdőkre faanyagként, üzemanyagként és part menti védelem céljából.

Értékük ellenére a mangroveerdőket széles körben kiirtották akvakultúra, mezőgazdaság és városfejlesztés céljából. A helyreállítási projektek most megpróbálják visszafordítani a veszteség egy részét, a hidrológiától és a közösségi részvételtől függően változó sikerrel. Az éghajlatváltozás magában hordozza a tengerszint-emelkedés veszélyét és a sarkvidékek felé történő terjeszkedés lehetőségét, ahol a hőmérséklet engedi. Az egészséges mangroveerdők továbbra is a trópusi partok egyik leghatékonyabb természetes védekező mechanizmusát jelentik.

• Sótűrő fák, amelyek árapály-közi erdőket alkotnak
• Védjük a partvonalakat és tároljuk a szén-dioxidot
• Tengeri fajok bölcsődéjeként szolgálnak
• Tisztás és tengerszint-emelkedés fenyegeti