A nyitott hangképzőrendszeri hangok alkotják a legtöbb szótag magját. A magánhangzó egy olyan beszédhang, amely jelentős légáramlási akadály nélkül keletkezik, és amelyet a nyelv magassága, a nyelv hátradőlése és az ajak kerekítése alakít ki.

A magánhangzó-készletek a kis halmazoktól a nagy rendszerekig terjednek, amelyek hosszúságúak, nazalizálódnak vagy hangkölcsönhatásokat mutatnak. Az akusztikus elemzés a formánsfrekvenciákra összpontosít, amelyek megfelelnek a magánhangzók minőségének. A nyelvek abban különböznek, hogy hány magánhangzó-kontrasztot tartanak fenn.

A hangsúlytalan szótagok magánhangzó-redukciója formálja a ritmust olyan nyelvekben, mint az angol. A kiejtés tanítása gyakran magánhangzótáblázatokkal kezdődik. A történelmi hangváltozás gyakran a magánhangzókat célozza meg, ami idővel jelentős eltolódásokat okoz a lexikai formában.

• Beszédhang nyitott légáramlással
• Magasság, háttámla és kerekdedség jellemzi
• Általában a szótagmagot alkotja
• A készlet mérete nyelvenként eltérő