Egy szó vagy kifejezés ismétlése az egymást követő tagmondatok elején hajtó ritmust teremt. Az anafora a szándékos ismétlés. Martin Luther King Jr. „Van egy álmom” beszéde erre klasszikus példa; minden új mondat ugyanazzal a három szóval kezdődik, intenzitást és egységet építve. Ez az eszköz a költészetben, a szónoklatokban és a prózában is megjelenik, valahányszor egy író hangsúlyozni akar egy mondanivalót, vagy a felhalmozás érzetét akarja kelteni.

Az anafora különbözik az egyszerű redundanciától. Az ismétlődő elem nem töltelék; minden alkalommal új információt keretez, így a hallgató vagy az olvasó folytonosságot és haladást is érez. A bibliai nyelvben, a politikai beszédekben és a reklámszlogenekben ez a minta gyakori, mert emlékezetes és érzelmileg hatásos. A túlzott használat monotonná válhat, de az ügyes alkalmazás az ismétlést strukturális gerincvé alakítja.

A retorika szakos hallgatók megtanulják felismerni az anaforákat és gyakorolni azokat. A technika a figyelmet az ismétlődő kifejezésre irányítja, miközben lehetővé teszi, hogy az egyes tagmondatok többi része előmozdítsa az érvelést vagy a képet. Amikor az ismétlődő kifejezés önmagában is erőteljes, a kumulatív hatás nagyobb lehet, mint az egyes állítások összege.