A felszínre jutó magma vulkánt épít. A kifejezés mind a kürtőre utal, amelyből a láva, a hamu és a gáz kitör, mind a felhalmozódott kitörési termékekből felépülő hegyre. A vulkánok főként a lemezek határain és a köpeny gócpontjai felett fordulnak elő.

Az erupciós stílus a lágy lávafolyásoktól a katasztrofális robbanásokig terjed. A magma összetétele, a gáztartalom és a vízelvezető rendszer szabályozza a viselkedést. A pajzsvulkánok, a rétegvulkánok és a salakkúpok gyakori morfológiai típusok. A kalderák akkor keletkeznek, amikor nagy magmakamrák összeomlanak.

A vulkánok termékeny talajt, geotermikus erőforrásokat és új földterületeket hoznak létre, ugyanakkor lávafolyások, hamuhullások, piroklasztikus áramlások és szökőárak veszélyét is jelentik. A megfigyelőhálózatok nyomon követik a szeizmicitást, a deformációt és a gázkibocsátást a kitörések előrejelzése érdekében. Emberek milliói élnek aktív vulkánok oldalán, mérlegelve a kockázatot a föld előnyeivel szemben.

• Kitört anyagból képződött szellőzőnyílás és hegy
• Lemezhatárokon és hotspotokon fordul elő
• Az effuzívtól a rendkívül robbanásveszélyesig terjed
• Erőforrás és veszély is a közeli lakosságra nézve