Egy dombtetőről a kilátás többet foglal magában, mint pusztán a tájat. A tájkép egy földterület látható jellemzőit jelenti – a felszíni formákat, a növényzetet, a víztesteket és a rájuk épült emberi építményeket. Egyszerre fizikai valóság és kulturális felfogás is.

A természeti tájakat a geológia, az éghajlat és a biológiai folyamatok alakítják. A kultúrtájak az emberi földhasználat kumulatív hatását tárják fel. A tájökológia az ökoszisztémák térbeli mintázatait vizsgálja, és azt, hogy ezek a mintázatok hogyan befolyásolják az olyan folyamatokat, mint a fajok mozgása és a víz áramlása.

A művészek, tervezők és természetvédők mind a tájépítészet koncepciójával dolgoznak. A festői vagy történelmi tájak védelme számos tervezési rendszerben hivatalos céllá vált. A kifejezés a helyek integrált jellegére, nem pedig az elszigetelt elemekre helyezi a hangsúlyt.

• Egy földterület látható jellemzői
• Természetes és emberi elemeket is tartalmaz
• Esztétikai és tudományos tanulmány tárgya
• Tükrözi mind a fizikai folyamatokat, mind a kultúrát