A makroökonómia a teljes gazdaságokat vizsgálja. Aggregátumokat vizsgál: a teljes kibocsátást, az általános árakat, a munkanélküliséget és a növekedést. Míg a mikroökonómia az egyes piacokra fókuszál, a makroökonómia a nemzeti és globális képre fókuszál.

A terület az 1930-as években született. A nagy gazdasági világválság összezavarta a klasszikus közgazdászokat, akik arra számítottak, hogy a piacok önkorrekcióra kényszerülnek. John Maynard Keynes azzal érvelt, hogy a gazdaságok elakadhatnak, és hogy a kormányoknak költekezniük kell a kereslet fellendítése érdekében. Eszméi évtizedekig formálták a politikát.

A makroökonómiai szakemberek nagy kérdéseket vitatnak meg. Mi okozza a recessziót? Vajon a központi bankoknak célba kell venniük az inflációt? Mekkora adósságot vállalhat egy kormány? Nincs konszenzus. A gondolkodásmódok nem értenek egyet az alapvető tényezőkkel kapcsolatban. A politikai döntéshozók mégis naponta támaszkodnak a makroadatokra: GDP-jelentésekre, inflációs adatokra, munkahelyteremtési számokra. Ezek a számok mozgatják a piacokat és a választásokat.

Fő témák

• GDP és növekedés
• Infláció és defláció
• Munkanélküliség
• Monetáris és fiskális politika
• Üzleti ciklusok