Ha kinyomtatunk egy fotót óriásplakát méretben, az szétesik. A pixelek láthatóvá válnak. Ez a hiba felbontási problémát jelent. A felbontás azt méri, hogy egy kép mennyi részletet tartalmaz, általában a szélessége és magassága mentén elhelyezkedő pixelek számával fejezik ki. Egy 1920 x 1080-as kijelző valamivel több mint kétmillió pixelt tartalmaz. Egy 48 megapixeles kameraérzékelő sokkal többet képes rögzíteni.

Több pixel finomabb részleteket jelent, de csak egy bizonyos pontig. Egy nagy felbontású fájl alacsony felbontású képernyőn megjelenítve is alacsony felbontású képnek tűnik. Egy 4K-s monitorra kinyújtott alacsony felbontású fájl lágynak és blokkosnak tűnik. A kijelzőnek és a forrásnak meg kell egyeznie. A fotósok, nyomtatók és képernyőgyártók mind különböző felbontási szabványokat használnak, ezért egy olyan fájl, ami éles a laptopodon, szörnyen mutathat egy poszteren.

Megoldás a gyakorlatban

• A PPI a képernyőn megjelenő képpont/hüvelyk értéket méri.
• A DPI a nyomtatásban lévő pont/hüvelyket méri
• A nagyobb felbontású fájlok több tárhelyet és sávszélességet igényelnek
• A felskálázás nem tudja visszaállítani a soha nem rögzített részleteket

A felbontás nem ugyanaz, mint a minőség. Egy éles, jól megvilágított 12 megapixeles fotó mindig jobb, mint egy zajos 50 megapixeles. A képpontok alkotják a tartályt. A fény, a fókusz és a kompozíció az, ami megtölti.