Az alapozás adja át az épület terhét a talajnak. Ez a szerkezeti alap. Ez az a rész is, amit sosem látunk. Minden ettől függ. Ha rosszul építjük meg az alapozást, az épület megreped, süllyed, vagy még rosszabb történik. Az alapozásnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy elbírja a terhet, és elég merevnek ahhoz, hogy megakadályozza az eltérő mozgást. Ellen kell állnia a nedvességnek, a fagynak és a szeizmikus erőknek. Ez a szerkezet legfontosabb része.

Az alapozásoknak két fő típusa van. A sekély alapok a felszín közelében helyezkednek el. A sík alapozások, a gerendák és a gerendák széles területen osztják el a terheket. Ezeket akkor használják, ha a talaj elég erős. A mély alapozások az erősebb talajig vagy alapkőzetig nyúlnak le. A cölöpöket, keszonokat és pilléreket a talajba verik vagy fúrják. Akkor használják őket, ha a felszíni talaj gyenge. A választás a talajtól, a terheléstől és a talajvízszinttől függ.

Az alapozáshoz földmunkára, zsaluzatra, betonacélra, betonra és vízszigetelésre van szükség. A talajt geotechnikai mérnöknek kell megvizsgálnia. Az alapozást statikus mérnöknek kell megterveznie. A munkát a betonozás előtt ellenőrizni kell. A víz távol tartása érdekében vízelvezető rendszert kell kialakítani. Az alapozás nem csak egy födém. Ez egy rendszer. Magában foglalja az alapot, a falakat, a födémet, a vízszigetelést és a vízelvezetést. Ez az épület és a föld közötti kapcsolódási pont. Mindennek a kezdete.