A széf egy biztonságos tárolóhely a bank trezorjában. Az ügyfelek évente bérelnek benne értéktárgyakat: ékszereket, dokumentumokat, családi ereklyéket, biztonsági mentéshez használt merevlemezeket. A bank biztosítja a trezort, a dobozt és a biztonsági eszközöket. Az ügyfél biztosítja a kulcsot és a tartalmát. A bank nem tudja, mi van benne, és nem biztosítja a tartalmát.

A folyamat egyszerű. Az ügyfél aláírja a bérleti szerződést, igazolja magát, és kifizeti az éves díjat, amely jellemzően 50 és 200 dollár között van a doboz méretétől függően. A bank kiad egy kulcsot. A doboz kinyitásához az ügyfél bejelentkezik, bemutatja a igazolványát, és a kulcsával, valamint egy banki kulccsal kinyitja a dobozt. Egyes bankok biometrikus azonosítást alkalmaznak. Az ügyfél egy privát fülkébe viszi a dobozt, hogy hozzáférjen a tartalmához. A bank minden bejegyzést rögzít.

A széfeket az FDIC nem biztosítja. Az FDIC a betéteket biztosítja, nem a széf tartalmát. Ha a bank csődbe megy, a tartalom biztonságban van, de az ügyfélnek esetleg vissza kell kérnie azt a fogadó banktól. Ha a széfet betörik, a bank nem vállal felelősséget, kivéve, ha gondatlanságból járt el. Az ügyfeleknek külön kell biztosítaniuk az értékes tartalmakat a lakástulajdonosok vagy bérlők kötvényéhez tartozó kiegészítő záradékon keresztül.

A széfek használata csökkent. Kevesebben bérlik őket, és néhány bank már nem kínálja őket. A nehezen pótolható dokumentumok és az érzelmi értékkel bíró tárgyak esetében azonban a széf továbbra is ésszerű megoldás.