Minden autóban van legalább egy akkumulátor. Ez kémiai energiát tárol, és azt elektromos áramként adja le. A hagyományos ólomakkumulátor, amelyet 1859-ben találtak fel, még mindig beindítja a legtöbb benzinüzemű autót. Ez biztosítja a motor beindításához szükséges áramlöketet, és működteti az elektronikát, amikor a motor ki van kapcsolva. Amikor a motor jár, a generátor újratölti.

Az elektromos járművek másfajta akkumulátort használnak. Egy lítium-ion csomag, amely több ezer egyedi cellából áll, tárolja a motort hajtó energiát. Ezt kilowattórában mérik. Egy tipikus elektromos járműcsomag 60-100 kWh-t tárol, ami 200-400 mérföldes hatótávolságot biztosít. Az akkumulátor nehéz, gyakran 1000 fontot vagy többet nyom, és alacsonyan helyezkedik el az alvázban a jobb kezelhetőség érdekében.

Az akkumulátorok kémiai összetétele számít. Az ólom-savas akkumulátor olcsó és megbízható, de nehéz. A lítium-ion könnyebb és energiasűrűbb, de drágább és érzékenyebb a hőmérsékletre. A szilárdtest akkumulátorok nagyobb energiasűrűséget és gyorsabb töltést ígérnek, de még nem tömeggyártásban vannak. A nátrium-ion akkumulátorok egyes alkalmazásokban olcsóbb alternatívaként jelennek meg.

A töltési sebesség és az akkumulátor élettartama a két legfontosabb szempont, amire a vezetők a legtöbbet kíváncsiak. A gyorstöltők 20 perc alatt több száz kilométert is megtehetnek. Az akkumulátorra vonatkozó garancia általában nyolc évre vagy 160 000 kilométerre szól. Ezt követően a kapacitás fokozatosan csökken, de a legtöbb akkumulátor tovább bírja, mint egy autó.