Az ablak egy falban lévő nyílás, amelyet üveggel láttunk el, hogy beengedje a fényt és a levegőt. Az építészet egyik legfontosabb eleme. Az ablakok összekötik a belső és a külső teret. Keretet adnak a kilátásnak, beengedik a természetes fényt és biztosítják a szellőzést. Befolyásolják az energiahatékonyságot, az akusztikát és a magánélet védelmét is.

Az ablakok tervezése kompromisszumokat igényel. A nagy ablakok több fényt és kilátást engednek be, de télen több hőt veszítenek, nyáron pedig több hőt nyernek vissza. A dupla és tripla üvegezés csökkenti a hőveszteséget. Az alacsony emissziójú bevonatok visszaverik a hőt a helyiségbe. Az üvegtáblák közötti argon vagy kripton gáz javítja a szigetelést. A keretek is számítanak: a fa, az alumínium, a vinil és az üvegszál mindegyike eltérő hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik.

Az ablakoknak kulturális dimenziójuk is van. Az ablakok mérete és elhelyezése elárulja, hogyan viszonyul egy épület a környezetéhez. Egy olyan ház, amelynek nagy ablakai az utcára nyílnak, más, mint egy olyan, amelynek kis ablakai befelé néznek. Egy üvegfalú gyár más, mint egy résekkel ellátott erődítmény.

A történelmi épületekben az ablakok gyakran a legsebezhetőbb elemek. Ezek a legláthatóbbak is. Az eredeti ablakok megőrzése fontos a karakter szempontjából, de ütközhet az energetikai célokkal. A megoldás gyakran a javítás és a szigetelés, nem pedig a csere.