Az émikus perspektíva egy kultúra bennfentes nézőpontja, amely a saját kategóriáit és jelentéseit használja. A kifejezés a nyelvészetből származik, ahol a fonémikus elemzés a hangokat úgy írja le, ahogyan a nyelv beszélői érzékelik azokat. Az antropológusok a fonémikus elemzéssel írták le azokat a kutatásokat, amelyek a vizsgált emberek szemszögéből próbálják látni a világot. Az, hogy mi számít udvariasnak, veszélyesnek, szentnek vagy viccesnek, a helyi definícióktól függ, és az émikus megközelítés komolyan veszi ezeket a definíciókat.

Nehéz émikus nézőpontot kialakítani. Nyelvi készségeket, türelmet és a tévedés hajlandóságát igényli. A terepmunkások hibázással, naiv kérdések feltevésével és az elsőre logikátlannak tűnő magyarázatok meghallgatásával tanulnak. A jutalom az a megértés, amelyet nem kívülről erőltetnek rájuk. Egy gyógyító rituálé émikus beszámolója például azt magyarázza el, hogy a résztvevők mit hisznek arról, hogy történik, nem csak azt, amit egy biológus mérne.

Emic vs. etic

• Emic: bennfentes kategóriák, jelentések és magyarázatok.
• Etikus: kívülálló kategóriák, gyakran összehasonlító és analitikus.
• Mindkettő szükséges; egyik sem teljes önmagában.
• A jó etnográfia a kettő között mozog.

Az émikus és az étikus közötti feszültség produktív. Őszintén szólva segíti az antropológusokat abban, hogy kinek a tudását mutatják be.