Az anemométer egy olyan eszköz, amelyet a mezőgazdaságban és a meteorológiában a szélsebesség, és gyakran a szélirány mérésére használnak. A leggyakoribb típust, a csésze alakú anemométert 1846-ban találta fel John Thomas Romney Robinson ír csillagász; három vagy négy félgömb alakú csészéből áll, amelyek vízszintes karokra vannak szerelve, és egy függőleges tengely körül forognak, a forgási sebességük pedig arányos a szélsebességgel. Egyéb kialakítások közé tartozik a szárnykerekes szélsebességmérő, a hődrótos szélsebességmérő, a szonikus szélsebességmérő és a lézeres Doppler-szélsebességmérő. A mezőgazdaságban az anemométerek tájékoztatást nyújtanak az öntözés ütemezéséről, a növényvédő szerek permetezéséről, az üvegházak szellőztetéséről, a szélerózió kockázatáról, valamint a szélfogók és szélturbinák elhelyezéséről. A kézi modellek gyakoriak a terepi felderítésben, míg a rögzített árbocok folyamatos adatokat rögzítenek kutatóállomások és precíziós gazdálkodási hálózatok számára. A modern szonikus szélsebességmérők háromdimenziós szélkomponenseket mérnek, és a növények szén- és vízáramlásának örvénykovariancia-vizsgálataiban használják. A pontos széladatok segítenek a gazdálkodóknak elkerülni a permetlé elsodródását, megvédeni az érzékeny növényeket, és optimalizálni a mikroklíma-gazdálkodást a gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben.