A frekvenciamoduláció a vivőhullám frekvenciáját változtatja az információ továbbítása érdekében. Az amplitúdó állandó marad. A frekvencia fel-le tolódik. A vevő érzékeli ezeket az eltolódásokat, és visszaállítja az eredeti jelet. Az FM-rádió a klasszikus példa. Tisztábban szól, mint az AM, mert a zaj leginkább az amplitúdót, nem a frekvenciát befolyásolja.

Az FM-et Edwin Armstrong találta fel 1933-ban. Jobb volt az AM-nél, de évekbe telt, mire elterjedt. Az FM-rádió a 88–108 MHz-es sávot használja. Jobb hangminőséget és interferencia-állóságot kínál. A sztereó FM és az FM alvivők további adatokat hordoznak, például az előadó adatait.

FM jellemzők

• Állandó amplitúdó
• A frekvencia a jeltől függően változik
• Ellenáll az amplitúdózajnak
• Nagyobb sávszélességet igényel, mint az AM
• Rádióban, televíziós hangzásban és kétirányú rádióban használják

Az FM nem csak rádiózásra szolgál. Analóg televíziós hangzásban, vezeték nélküli telefonokban és walkie-talkie-kban is használják. A digitális modulációs sémák, mint például az FSK, frekvenciaeltolódáson alapulnak. A GFSK-t Bluetooth-ban használják. A frekvenciamoduláció elve továbbra is alapvető fontosságú a modern kommunikációban.