Egy zsidó közösség képzett tanítótól kér útmutatást a törvény, az etika és a szent szövegek értelmezése terén. Ez a tanító a rabbi. A cím jelentése: mesterem vagy tanítóm.

A rabbik felszentelése felsőfokú tanulmányok és engedélyezés útján történik. Istentiszteleteket vezetnek, prédikációkat tartanak, életciklus-eseményeken elnökölnek, és lelkipásztori tanácsadást nyújtanak. Sok közösségben adminisztrátorként és közképviselőként is szolgálnak. A nők felszentelése egyes egyházközségekben elfogadott, másokban nem.

A rabbinikus hagyomány a farizeusokig és a Talmud kialakulásának időszakáig nyúlik vissza. A tanulás továbbra is központi szerepet játszik; a rabbitól elvárják, hogy egész életében tanuljon. Különböző mozgalmak – ortodox, konzervatív, reform és mások – alakítják a képzést és az elvárásokat. A rabbi testesíti meg a zsidó elkötelezettséget a Tóra folyamatos értelmezése iránt.

• zsidó tanító és spirituális vezető
• Szent szövegekben és törvényekben képzett
• Istentiszteletet, oktatást és lelkigondozást vezet
• Folytatja az értelmező tekintély hosszú hagyományát