Az engesztelés Isten és az emberiség közötti megbékélés. Ez az a folyamat, amelynek során a megszakadt kapcsolat helyreáll. A keresztény teológiában az engesztelés Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása által érhető el. Áldozata megfizeti a bűn büntetését. Kielégíti az isteni igazságosságot. Lehetővé teszi a megbocsátást.

Az engesztelés elméletei változatosak. A váltságdíjelmélet szerint Krisztus halála váltságdíj volt, amelyet Sátánnak fizettek. Az elégtételelmélet szerint Isten tiszteletének elégítette ki. A büntetés-helyettesítés elmélete szerint Krisztus magára vette az emberi bűn büntetését. Az erkölcsi befolyás elmélete szerint Krisztus halála Isten szeretetét bizonyítja és bűnbánatra ösztönöz. Minden elmélet egy másik aspektust hangsúlyozza. Mindegyiknek bibliai alapja van. Egyetlen elmélet sem ragadja meg az egész rejtélyt.

Engesztelés a Szentírásban

• Leviticus: állatáldozatok bűnért.
• Ézsaiás 53: a szenvedő szolga viseli a mi bűneinket.
• Róma 3: ajándékként igazult meg kegyelméből.
• Zsidók 9: Krisztus az új szövetség közbenjárója.
• 1 János 2: Ő a mi bűneinkért való engesztelő áldozat.

Az engesztelés központi szerepet játszik a keresztény hitben. Megmagyarázza, miért fontos a kereszt. Megmagyarázza, hogyan működik az üdvösség. Ez egy rejtély. A teológusok évszázadok óta vitatkoznak róla. A vita továbbra is tart. De a lényeg világos. Az emberiség vétkezett. Isten cselekedett. Krisztus meghalt. A kapcsolat helyreállt. Ez a jó hír. Ez az evangélium. Az engesztelés nem csupán egy tanítás. Ez egy tapasztalat. A bűntudat terhének megszabadulása. A megbocsátás békéje. A megbékélés öröme. Ez a keresztény történet lényege. Engesztelés nélkül a történet hiányos. Vele a történet az üdvösség.