Egy szabványosított feladatsor egy olyan pontszámot eredményez, amely összehasonlítja az egyén kognitív teljesítményét a korának megfelelő normákkal. Az IQ-teszt egy ilyen eszköz. A modern tesztek a verbális megértést, az érzékelési gondolkodást, a munkamemóriát és a feldolgozási sebességet mérik.

A pontszámokat úgy skálázzák, hogy a populáció átlaga 100, a szórás pedig 15 legyen. Az IQ-tesztek a pszichológia leggondosabban felépített és validált eszközei közé tartoznak. Előrejelzik az iskolai teljesítményt, és kisebb mértékben a foglalkozási státuszt. Nem pusztán a veleszületett potenciál mércéi; a teljesítmény tükrözi az iskolai végzettséget, a kulturális ismeretséget és a tesztfelvitel körülményeit, valamint a kognitív képességeket.

A felelős használat megköveteli a teszt korlátainak, az egyes pontszámok körüli konfidenciaintervallumnak és az egyén tágabb kontextusának figyelembevételét. Az elfogultsággal, a nagy téttel járó döntésekkel és a pontszám tárgyiasulásával kapcsolatos viták továbbra is folytatódnak. Megfontolt használat esetén az IQ-tesztek hasznos információkat szolgáltatnak a jelenlegi kognitív erősségekről és gyengeségekről.

• Az intellektuális teljesítmény standardizált mérése
• Az életkori normákhoz viszonyított pontszámokat eredményez
• Előrejelzi az akadémiai és bizonyos foglalkozási eredményeket
• Tágabb kontextusban kell értelmezni