Georg Ohm 1827-ben publikálta a törvényét, és az az elektronika egyik leghasznosabb összefüggésévé vált. Ohm törvénye kimondja, hogy a feszültség egyenlő az áramerősség szorozva az ellenállással, vagy V = IR. Összefügg az áramkör három alapvető mennyiségével. A feszültség az elektromos lökés. Az áram a töltés áramlása. Az ellenállás az áramlással szembeni ellenállás. Ha ismered a háromból kettőt, kiszámolhatod a harmadikat. A törvény sok anyagra és alkatrészre érvényes, de nem mindegyikre. Azokat az anyagokat, amelyek engedelmeskednek neki, ohmosnak nevezzük. Azokat az anyagokat, amelyek nem, nem ohmosnak nevezzük.

Ohm törvényét a mérnökök és a villanyszerelők nap mint nap használják. Segít az áramkörök tervezésében, az ellenállások kiválasztásában és a problémák elhárításában. Egy 12 voltos akkumulátor, amely egy 6 ohmos ellenálláshoz van csatlakoztatva, 2 amper áramot termel. Egy 120 voltos konnektor, amely egy 60 wattos izzóhoz van csatlakoztatva, 0,5 ampert fogyaszt. A törvény azt is megmagyarázza, hogy miért hatékonyak a nagyfeszültségű távvezetékek. A magasabb feszültség alacsonyabb áramot jelent ugyanazon teljesítmény mellett, az alacsonyabb áram pedig kevesebb energiaveszteséget jelent a vezetékek ellenállása miatt. Ohm törvénye nem a természet alapvető törvénye. Ez egy empirikus összefüggés, amely számos anyagra és sokféle körülmény között érvényes.

Ohm törvényének tényei

• Egyenlet V = IR.
• Feszültség. Elektromos lökés, voltban mérve.
• Áram. Töltés áramlása, amperben mérve.
• Ellenállás. Áramlással szembeni ellenállás, ohmban mérve.
• Ohmikus anyagok. Tartsa be a törvényeket. Nem ohmikus anyagok esetén ne.

Ohm törvénye nem ugyanaz, mint Kirchhoff törvényei. Ohm törvénye a feszültséget, az áramerősséget és az ellenállást szabályozza. Kirchhoff törvényei az áramkörök áramerősségeit és feszültségeit szabályozzák.