A perifériás idegrendszer az agyon és a gerincvelőn kívüli összes idegi struktúrát foglalja magában. Összeköti a központi idegrendszert a végtagokkal, a szervekkel és az érzékszervi receptorokkal.

Az érzékszervi (afferens) részek a bőrben, az izmokban, az ízületekben és a belső szervekben található receptoroktól befelé szállítják az információkat. A motoros (efferens) részek kifelé továbbítják a parancsokat az izmokba és a mirigyekbe. A szomatikus rendszer az akaratlagos vázizmokat irányítja; az autonóm rendszer az akaratlan funkciókat szabályozza, és maga is szimpatikus és paraszimpatikus ágakra oszlik. Az agy- és gerincvelői idegek alkotják a perifériás rendszer fő útvonalait.

A központi idegrendszerrel ellentétben a perifériás idegek nagyobb regenerációs képességgel rendelkeznek sérülés után, bár a felépülés gyakran hiányos. Az olyan betegségek, mint a perifériás neuropátia, a Guillain-Barré-szindróma és a különféle idegkompressziók jól szemléltetik ezen pályák sebezhetőségét. A perifériás idegrendszer a test kiterjesztett vezetékrendszere, amely nélkül az agy el lenne szigetelve a világtól és a testtől, amelyben él.

Minden agyba jutó érzés és minden izomhoz eljutó parancs áthalad a perifériás idegrendszeren.