Kóruszenében az alt szólam a szoprán alatt és a tenor felett helyezkedik el. Maga az énekhang az alsó női hangtartomány, bár néhány férfi kontratenor is ebben a regiszterben énekel. A hangzást gyakran gazdagnak és melegnek, nem pedig briliánsnak írják le.

Az alt szólamok gyakran a harmóniát viszik, kitöltve a textúra közepét, míg a szoprán a dallamot veszi át. Az operákban és a műdalokban a mezzoszoprán kifejezés néha átfedésben van az alttal, mégis a kórusmegnevezés továbbra is szabványos. A zeneszerzők gondosan írnak alt hangra, kerülve a szélsőségeket, amelyek megerőltetik az alsó hangokat, vagy túl magasra tolják.

Sok felnőtt kórusban több szoprán szólamú, mint alt szólamú énekes játszik, ezért a szekciót az egyensúlya miatt értékelik. Az alt szólórepertoár Bach, Händel és későbbi zeneszerzők műveit tartalmazza, akik értékelték a kórus jellegzetes színvilágát.

• Alacsonyabb női énekhang
• A szoprán és a tenor között helyezkedik el
• Gyakran harmonikus belső vonalakat hordoz
• Meleg, gazdag hangszín