Az MRI, vagy mágneses rezonancia képalkotás, erős mágneses mezőket és rádióhullámokat használ az agy és más lágy szövetek részletes képalkotására. Nem ionizáló sugárzást használ.

A technika a vízmolekulákban lévő hidrogénatomok viselkedését érzékeli, amikor azokat mágneses mezőbe helyezik és rádiófrekvenciás impulzusok zavarják. A különböző szövetek eltérő sebességgel térnek vissza az egyensúlyi állapotba, kontrasztot generálva, amely nagy térbeli felbontással mutatja az anatómiai struktúrát. A strukturális MRI-t széles körben alkalmazzák daganatok, elváltozások, fejlődési rendellenességek és a neurodegeneratív betegségekkel összefüggő szövetveszteség kimutatására.

A funkcionális MRI kiterjeszti a módszert a vér oxigénszintjétől függő jelek nyomon követésével, amelyek az idegi aktivitással együtt változnak. A strukturális és funkcionális képalkotás kombinációja átalakította mind a klinikai diagnosztikát, mind a kognitív idegtudományt. A klausztrofóbia, bizonyos fémimplantátumok jelenléte, valamint a szkennerek költsége és elérhetősége továbbra is gyakorlati korlátokat jelentenek.

Amikor a lágy szövetek finom anatómiai részleteinek vizsgálatára van szükség röntgenfelvételek nélkül, az MRI a választott módszer.