A díjak módosításának egyik klasszikus módja azt vizsgálja, hogy a tényleges tapasztalat hogyan viszonyul a célhoz. A veszteséghányad módszer a tapasztalt veszteséghányad és a megengedett vagy célveszteséghányad összehasonlításával határozza meg a jelzett díjváltozásokat. Ha a tapasztalat rosszabb, mint a cél, a díjaknak emelkedniük kell; ha jobb, akkor csökkenhetnek.

Az aktuáriusok a múltbeli veszteségeket a fejlődési és trendtényezők segítségével a jelenlegi szintre hozzák, majd kialakítják a korrigált veszteséghányadot. A jelzett ütemváltozás nagyjából a korrigált tapasztalat és a megengedett veszteséghányad aránya, mínusz egy. A módszer egyszerű és széles körben alkalmazzák osztályozott biztosítási vonalak esetében.

A hitelességi súlyozás kiegészítő adatokkal megakadályozza a gyenge tapasztalatokra adott túlreagálást. A nagy kamatingadozásokat szabályozási vagy marketing okokból korlátozhatják. A veszteséghányad módszer továbbra is alapvető technika, amelyet minden árképzési aktuáriusnak tanítanak, és számtalan kamatbevallásban alkalmaznak.

• A tapasztalaton és a célon alapuló veszteségarányon alapuló aránykijelzés
• Felhasználja a fejlett és trenddá vált történelmi veszteségeket
• Egyszerű és széles körben alkalmazható az árképzésben
• Gyakran hitelességalapú és felső határértékekhez kötött