A kontinensek nagy részét nyílt terep borítja, ahol a fák helyett a füvek dominálnak. A füves területek ott találhatók, ahol a csapadékmennyiség túl kevés az erdők kialakulásához, mégis magasabbak, mint az igazi sivatagok. Ilyenek például Észak-Amerika prérijei, Eurázsia sztyeppéi és Dél-Amerika pampái.

A füvek kiterjedt gyökérrendszerüknek és a talajhoz közeli növekedési pontjaiknak köszönhetően tolerálják a legelést, a tüzet és az aszályt. A nagy növényevők és ragadozóik ezekkel az ökoszisztémákkal együtt fejlődtek ki. A mély, termékeny talajok számos gyepterületet vonzóvá tettek a termőfölddé alakításhoz.

A megmaradt természetes gyepterületek a mezőgazdaság és a túllegeltetés miatt a legveszélyeztetettebb biomok közé tartoznak. A helyreállítási erőfeszítések során őshonos fajokat telepítenek vissza és a tüzeket kordában tartják. A gyepterületek szezonális zölddé válása és kiszáradása továbbra is az állatok vándorlását ösztönzi, és az albedó és a párologtatás révén alakítja a regionális éghajlatot.

• Füvek uralta nyílt táj
• Félszáraz és szubhumid éghajlaton fordul elő
• Támogatja a legelő állatokat és a termékeny talajokat
• Sok régióban nagyrészt mezőgazdasági célra alakították át