„Belépsz egy szobába. Látsz egy levelet az asztalon. Kinyitod.” Ez a második személyű nézőpont – a narrátor a „te” szóval szólítja meg az olvasót. Ez ritka a szépirodalomban, de hatásos, ha jól használják.

A második személyű nézőpont bevonzza az olvasót a történetbe. Szereplővé teszi őt. Ez magával ragadónak vagy vádlónak tűnhet, a hangnemtől függően. Jay McInerney Fényes fények, nagyváros című műve egy híres példa. Ahogy Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című műve is. A technika rövid darabokban vagy interaktív fikcióban működik a legjobban. Egy regényben elvékonyodhat. Gyakori az önsegítő irodalomban, a szakácskönyvekben és a reklámokban is: „Gyorsan le lehet fogyni.” Ezekben a kontextusokban közvetlen és meggyőző. A szépirodalomban ez egy kockázatos történet. Amikor működik, olyan intimitást teremt, amihez egyetlen más nézőpont sem fogható.

Hatások

• Elragadja az olvasót
• Intimitást teremt
• Vádlónak érezheti magát
• Nehéz fenntartani hosszú távú munkálatok során