A rím a szavak vagy szavak végződéseinek hangzásbeli megfelelése. A költészet egyik legismertebb jellemzője, bár nem minden vers rímel. Amikor működik, a rím a minta és a befejezettség érzetét kelti. Emlékezetessé teszi a nyelvet.

A rím lehet pontos, mint a „macska” és a „kalap”. Lehet ferde, mint a „macska” és a „kiságy”. Lehet belső, egyetlen soron belül, vagy külső, a sorok végén. Lehet hímnemű (hangsúly az utolsó szótagon) vagy nőnemű (hangsúly az utolsó előtti szótagon). A rímséma a sorok végén található rímek mintázata, amelyeket általában betűkkel jelölnek. A gyermekköltészet nagymértékben támaszkodik a rímre, mert segíti a memorizálást és a jóslást. A komoly költészetben a rím túl letisztultnak tűnhet, ezért sok modern költő a szabadverset részesíti előnyben. De ha jól használják, a rím meglephet és örömet szerezhet.

Típusok

• Tökéletes: macska/sapka
• Ferde: macska/kiságy
• Belső: egy vonalon belül
• Szem: hasonlít egymásra, de másképp hangzik, mint a szerelem/mozgás