A mássalhangzó a mássalhangzók ismétlődése egymás melletti szavakban, különösen a szavak végén vagy a hangsúlyos szótagokban. Az alliteráció és a rím finomabb rokona.

A „stroke of luck” (szerencse) kifejezésben a szavak végén található /k/ hang köti össze a szavakat. A költők a mássalhangzót sorok megkötésére, hangzásbeli textúra létrehozására vagy a jelentés hangon keresztüli kiemelésére használják. A mássalhangzó megjelenhet a szavak elején, közepén vagy végén, bár a legfeltűnőbb esetekben a mássalhangzók szerepelnek. A teljes rímmel ellentétben a mássalhangzó nem igényel egyező magánhangzókat.

A mássalhangzás csendben működik. Az olvasók érezhetik az összetartást anélkül, hogy tudatosan azonosítanák az ismétlődő hangot. Aszonanciával vagy alliterációval kombinálva hozzájárul a szövegrész sűrűbb zenéjéhez. Túlzásba esve nyelvtörővé válhat; visszafogottan használva pedig befejezett, szándékos minőséget kölcsönöz a nyelvnek.

Amikor a mássalhangzók a szomszédos szavakon keresztül visszhangoznak anélkül, hogy teljes rímet alkotnának, akkor a szerkezet mássalhangzás.