A talpas betűtípusoknál a vonások végén apró, díszítő vonalak találhatók. A Times New Roman, a Garamond, a Baskerville és a Georgia jól ismert példák. A talpak a szöveg sorai mentén vezetik a tekintetet, ezért a talpas betűk régóta uralják a könyvnyomtatást. A stílus a római feliratokra nyúlik vissza, ahol a faragott betűk természetes módon, szélesebb vonásokban végződtek.

A talpas arcok sokféle változatban kaphatók. A régi stílusú talpak, mint például a Garamond, enyhe kontraszttal és szögletes hangsúlyozással rendelkeznek. Az átmeneti arcok, mint például a Baskerville, kifinomultabbak. A modern talpak, mint például a Bodoni, éles kontrasztot mutatnak a vastag és vékony ecsetvonások között. A lapos talpak, mint például a Rockwell, erős, egyenletes vonalakkal rendelkeznek. Mindegyik más tónust hordoz, a klasszikustól a tekintélyelvűn át a barátságosig. A választás közöttük az üzenettől függ.

Gyakori felhasználások

• Könyv és újság törzsszövege.
• Formális vagy hagyományos márkaépítés.
• Címsorok a szerkesztői tervezésben.
• Hosszú formátumú olvasás képernyőkön és papíron.

A talpas betűtípus nem régimódi. Sok kortárs márka használ talpas betűtípust az örökség vagy a bizalom jelzésére. A választás nem a korról szól. A hangról.