A „cukor” egy gyengéd becéző kifejezés. Az emberek úgy használják, mint a „mézet” vagy az „édességet”, amikor gyengéden szólítanak meg valakit, akit fontos nekik. A szó melegséget áraszt, nehézkes formalitás nélkül.

Családi környezetben, párok között és közeli barátok között is előfordul. Egy szülő cukornak nevezheti a gyereket, miközben uzsonnát nyújt neki. A partner egy csendes pillanatban használhatja. A hangnem alapértelmezés szerint inkább szeretetteljes, mint romantikus, bár a kontextus megváltoztathatja a jelentést.

A modernebb szlenggel ellentétben a cukor viszonylag állandó maradt. Nem hordozza azokat a rétegzett vagy ironikus jelentéseket, amelyek az újabb kifejezésekhez kapcsolódnak. Amikor valaki azt mondja, hogy „hé, cukor”, a szándék általában egyértelmű kedvesség. A regionális akcentusok megváltoztathatják a hangzást, de az érzés állandó marad.

Egyes közösségekben a szó gyakrabban jelenik meg, mint másokban. A dél-amerikai angol például régóta használja a „cukor” és hasonló kifejezéseket a mindennapi udvariasság jelképeként. A hatás mindenhol ugyanaz: egy apró verbális gesztus, amely törődést jelez.