Az eseményhorizont a fekete lyuk körüli visszafordíthatatlan pont. Ha átlépjük, semmi sem menekülhet onnan, még a fény sem. Nem fizikai felület. Nincs fal, nincs membrán, nincs jel. Ez egy határ a téridőben, amelyet a gravitáció határoz meg.

Az eseményhorizont mérete a fekete lyuk tömegétől függ. A Schwarzschild-sugár, amelyet Karl Schwarzschildról neveztek el, aki 1916-ban megoldotta Einstein egyenletét egy nem forgó fekete lyukra, az eseményhorizont sugara. Egy Nap tömegű fekete lyuk esetében ez körülbelül 3 kilométer. A Tejútrendszer középpontjában található szupermasszív fekete lyuk esetében ez körülbelül 12 millió kilométer.

Az eseményhorizonton a szökési sebesség megegyezik a fénysebességgel. Bármi, ami áthalad rajta, megállíthatatlanul befelé vonzódik. Kívülről nézve egy beeső tárgy lelassulni és megdermedni látszik a horizonton, fénye vöröseltolódással a feledés homályába vész. A tárgy perspektívájából véges idő alatt keresztezi a horizontot, és a szingularitásig halad tovább.

Az eseményhorizontok nem csupán elméletiek. Az Event Horizon Telescope leképezte az M87 galaxisban található fekete lyuk árnyékát, a LIGO pedig fekete lyukak egyesülését észlelte. Mindkettő megerősíti az eseményhorizontok létezését.