A társnövény termesztése az a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlat, amelynek során bizonyos növényfajokat együtt termesztenek kölcsönös előnyök, például kártevők elriasztása, beporzás fokozása, tápanyagellátás vagy árnyékolás érdekében. A hagyományos rendszerek közé tartozik az őslakos amerikai mezőgazdaság három nővére – kukorica, bab és tök –, ahol a kukorica rácsot biztosít a babnak, a bab megköti a nitrogént, a tök pedig árnyékolja a gyomokat. Más klasszikus párosítások közé tartozik a körömvirág paradicsommal a fonálférgek távol tartására, a bazsalikom paprikával, valamint a sarkantyúka káposztafélékkel a levéltetvek csapdájára. Egyes kombinációk azonban antagonisztikusak, például az édeskömény a legtöbb zöldséggel vagy a diófa számos növénykel. A társnövény termesztésének tudományos bizonyítékai vegyesek: egyes hatások jól dokumentáltak, például a csapdás növénytermesztés és a virágforrások biztosítása a hasznos rovarok számára, míg mások a hagyományokra és az anekdotákra támaszkodnak. A modern agroökológiai és integrált növényvédelmi kutatások megújították az érdeklődést a társnövény termesztése iránt, mint a növényvédő szerek használatának csökkentésére és a gazdaságok biológiai sokféleségének növelésére szolgáló eszköz.