A pénzkínálat a gazdaságban forgalomban lévő teljes pénzmennyiség. Magában foglalja a készpénzt, az érméket, valamint a folyó- és megtakarítási számlák egyenlegeit. A közgazdászok rétegekben mérik, a szűkebbtől a szélesebbig. Az M1 a leglikvidebb: a készpénz és a folyószámlabetétek. Az M2-be a megtakarítási számlák és a kis lekötött betétek tartoznak. Az M3 a nagyobb intézményi alapokat foglalja magában.

A központi bankok monetáris politikájukon keresztül befolyásolják a pénzkínálatot. Amikor értékpapírokat vásárolnak, pénzt fecskendeznek a bankrendszerbe. Amikor eladnak, kimerítik azt. A tartalékolási követelmények azt is befolyásolják, hogy a bankok mennyi hitelt nyújthatnak, ami a betéti multiplikátoron keresztül megsokszorozza a pénzkínálatot.

A pénzkínálat és az infláció közötti kapcsolat nem olyan szoros, mint azt korábban gondolták. A sebesség, vagyis a pénz forgásának sebessége, idővel változik. Recesszió idején az emberek felhalmozzák a készpénzt, ami lassítja a sebességet. A pénzmennyiség növekedése és az árak közötti kapcsolat valós, de összetett.

Közös intézkedések

• M0: alappénz, forgalomban lévő készpénz
• M1: készpénz plusz folyószámlabetétek
• M2: M1 plusz megtakarítások és kisebb lekötött betétek
• M3: tágabb értelemben vett, beleértve a nagy betéteket
• Pénz forgási sebessége