Az amnézia az emlékezet elvesztése. Lehet átmeneti vagy tartós, korlátozott vagy kiterjedt, és többféle formát ölthet attól függően, hogy mely memóriarendszerek sérültek.

A retrográd amnézia kitörli a rendellenesség kezdete előtt kialakult emlékeket; az anterográd amnézia megakadályozza az új, tartós emlékek kialakulását a műtét után. A híres HM beteg, akin kétoldali mediális temporális lebeny-eltávolításon estek át, megőrizte műtét előtti életét és az új motoros készségek elsajátításának képességét, mégis néhány percnél tovább nem tudott emlékezni új emberekre vagy eseményekre. Ez a disszociáció segített megalapozni a hippocampus különleges szerepét a deklaratív memóriában.

Az okok közé tartozik a fejsérülés, a stroke, a hosszan tartó alkoholfogyasztás, bizonyos fertőzések és a pszichológiai trauma. Disszociatív amnézia esetén a veszteség gyakran szelektív és stresszes eseményekhez kapcsolódik; az organikus amnézia a sérülés anatómiáját követi. A felépülés, amikor bekövetkezik, általában fokozatos és hiányos. A rehabilitáció a kompenzációs stratégiákra összpontosít – külső segédeszközökre, rutinokra és az ép procedurális tanulási rendszerre.

Az amnézia nem törli ki teljesen az ént. A személyiség, a készségek és az érzelmi preferenciák gyakran akkor is fennmaradnak, ha a múltbeli történetek nem.