A bemélyedés az a szimbólum, amely egy félhanggal lejjebb viszi a hangot. Úgy néz ki, mint egy stilizált kis b betű, és közvetlenül az általa érintett hang előtt helyezkedik el. Egy előjegyzésben a bemélyedések azt jelzik, hogy mely hangjegyeket kell lejjebb vinni a darabban, kivéve, ha egy természetes hang törli őket.

A béj gyakran szerepel azokban a hangnemekben, amelyek a kvintkör bal oldalát használják. Az előadóknak emlékezniük kell az előjegyzésre, miközben figyelniük kell a további béjjelekre is, amelyek véletlenszerűen jelennek meg. Billentyűs hangszereken a béj általában a leírt hang bal oldalán lévő fekete billentyű lejátszását jelenti, bár a kontextus megváltoztathatja ezt a szabályt.

A bemélyedés a három alapvető alteráció egyike, a feszes és a természetes hang mellett. Évszázados kottaíráson átívelő következetes használata lehetővé teszi a zenészek számára, hogy pontosan olvassák a kromatikus kottát.

Már egyetlen lakás is megváltoztathatja egy akkord színét vagy egy dallam irányát.