Az alázat a saját fontosságunk szerény megítélése. Nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkról. Kevesebbet gondolunk magunkra. A büszkeség ellentéte. Bibliai értelemben az alázat az Istentől való függőségünk felismerése. Annak elismerése, hogy mindenünk ajándék. Ez a hit alapja.

Jézus az alázat példáját mutatta. Megmosta tanítványai lábát. Megalázta magát azzal, hogy engedelmes lett mind a kereszthalálig. Azt mondta, hogy aki a legnagyobb közöttetek, az a szolgátok lesz. Az alázat nem gyengeség. Ez az uralkodás alatt álló erő. Ez az a képesség, hogy elismerés nélkül szolgáljunk. Ez az a hajlandóság, hogy beismerjük a hibáinkat. Ez a nyitottság a helyreigazításra.

Alázat a Szentírásban

• Példabeszédek 11:2: Az alázattal bölcsesség jár.
• Mikeás 6:8: Alázatosan járj Isteneddel.
• Filippi 2:3: Tartsátok másokat jelentősebbnek magatoknál.
• 1Péter 5:5: Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosaknak kegyelmet ad.
• Máté 23:12: Aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

Az alázat ellentmondásos az intuíciónknak. A világ jutalmazza a büszkeséget. Jutalmazza az önreklámozást. Jutalmazza az arroganciát. Isten azonban ellenáll a büszkéknek. Kegyelmet ad az alázatosoknak. Az alázat a bölcsesség útja. Ez a béke útja. Ez az üdvösség útja. Az alázatos ember tanulhat. Az alázatos ember fejlődhet. Isten felhasználhatja az alázatos embert. A büszkeség mindezt megakadályozza. A büszkeség bezárja az elmét. A büszkeség megkeményíti a szívet. A büszkeség lerombolja a kapcsolatokat. Az alázat kinyitja az ajtót. Azt mondja: Nincs minden válaszom. Azt mondja: Segítségre van szükségem. Azt mondja: Istenem, légy irgalmas hozzám, egy bűnöshöz. Ez az ima mindennek a kezdete. Az alázat nem opcionális. Lényeges. Ez a lélek testtartása Isten előtt.