Az agyhasadás az az állapot, amely akkor alakul ki, amikor a kérgestestet (corpus callosum) sebészeti úton elvágják, általában a kezelhetetlen epilepszia kezelése érdekében. A két agyfélteke ezután nagyfokú önállósággal tud működni.

Sperry és Gazzaniga klasszikus tanulmányai kimutatták, hogy az egyik agyféltekének megjelenített információk a másik számára hozzáférhetetlenek maradnak. Előfordulhat, hogy egy beteg nem tudja megnevezni a bal kezébe helyezett vagy a bal látómezőben mutatott tárgyat, mivel a bemenetet fogadó jobb agyfélteke nem képes beszédre. Ugyanez a beteg mégis helyesen tudja kiválasztani a tárgyat a bal kezével, ami azt mutatja, hogy a jobb agyfélteke továbbra is érzékel és megért. Speciális vizsgálati körülmények között a féltekék egymásnak ellentmondó döntéseket hozhatnak.

A mindennapi életben az ép szenzoros és motoros pályák, valamint a megmaradt kéreg alatti kapcsolatok lehetővé teszik a hasított agyú betegek számára, hogy figyelemre méltóan jól működjenek. A sebészeti esetek döntő bizonyítékot szolgáltattak a féltekei specializációra és a corpus callosum szerepére a tudatos élmények integrálásában.

Amikor a féltekék közötti fő híd elvágódik, mindkét oldal felfedheti saját képességeit és korlátait.