A kitartás a szenvedély és a tartós kitartás kombinációja, amelyet hosszú távú célok elérésére alkalmazunk. Ez az a hajlam, hogy a kudarcok, a stagnáló eredmények és az alternatív utak vonzereje ellenére is folyamatosan egy távoli cél felé haladjunk.

Angela Duckworth és kollégái kidolgozták a konstrukciót és egy skálát a mérésére. A kitartás az igényes programok – katonai kiképzés, helyesírási versenyek, középiskolai végzettség – befejezését jósolja meg, ami túlmutat azon, amit a tehetség önmagában megjósolna. A két aspektus az érdeklődési körök következetessége (nem folyamatosan változó célok) és az erőfeszítések kitartása (kemény munka és a kudarcból való kilábalás). A kitartás a lelkiismeretességhez kapcsolódik, mégis megkülönböztethető abban, hogy a hosszú távú kitartásra helyezi a hangsúlyt, nem pedig a mindennapi rendszerességre.

A kritikusok megjegyzik, hogy a kitartás átfedésben van a meglévő személyiségjegyekkel, és hogy fokozatos prediktív ereje néha szerény. A kitartás fejlesztését célzó beavatkozások értékelése még folyamatban van. Mindazonáltal a koncepció hasznos figyelmet fordított a tartós erőfeszítés szerepére a teljesítményben, különösen olyan helyzetekben, ahol a tehetség szükséges, de nem elégséges.

A tehetség sok versenyt elindít. A kitartás az, ami a hosszúakat befejezi.