A hagyományos politikai spektrumon a jobboldal a hagyományokat, a bevett intézményeket, a társadalmi rendet és az egalitárius átszervezéssel szembeni szkepticizmust részesíti előnyben. A pontos prioritások országonként eltérőek, a szabadpiaci liberalizmustól a vallási vagy nacionalista konzervativizmusig terjednek.

A jobboldali pártok jellemzően a magántulajdont, a nemzeti szuverenitást és a hagyományos társadalmi normákat védik. Támogathatják a hierarchikus intézményeket, és ellenállhatnak a gyors kulturális változásoknak. Belső feszültségek léteznek a piacorientált és a tradicionalista frakciók, valamint a mérsékelt konzervatívok és a radikálisabb jobboldali mozgalmak között.

A jobboldal választási ereje gyakran az üzleti érdekek koalícióin, a kulturálisan konzervatív szavazókon és azon régiókon nyugszik, amelyek úgy érzik, hogy lemaradtak a gazdasági vagy demográfiai változások miatt. A kritikusok az egyenlőtlenséggel és a kirekesztéssel társítják a jobboldalt; a támogatók a stabilitással, a jóléttel és a kulturális folytonossággal. A baloldalhoz hasonlóan a tiszteletre méltó jobboldal határai a politikai körülményekkel együtt változnak.

• Hagyományt és rendet támogató orientáció
• Védi a tulajdont és a fennálló intézményeket
• Tartalmazza a piaci és a hagyományőrző szálakat
• Versenyez a baloldallal az egyenlőség és a változás felett