A halászfelszerelések ritkán tökéletesen szelektívek. A célfajok mellett a hálók, horogsorok és vonóhálók gyakran tengeri emlősöket, tengeri madarakat, teknősöket és nem kereskedelmi célú halakat is fognak. Ezt a nem szándékos fogást járulékos fogásnak nevezik.

A járulékos fogás egy részét a tengerbe dobják, gyakran elpusztult vagy elpusztult állapotban; más részét megtartják és értékesítik. Az ökológiai költség magas lehet, különösen a lassan szaporodó fajok, például a cápák, ráják és albatroszok esetében. Bizonyos halászati ​​​​rendszerek történelmileg több biomasszát dobtak ki, mint amennyit megtartottak, ami a gazdálkodási reformokat indokolta.

A technikai megoldások közé tartoznak a teknősök távoltartására szolgáló eszközök, a madárriasztó zsinórok, a körhorgok és a valós idejű térbeli lezárások. A tanúsítási programok és az importszabályozások egyre inkább megkövetelik a járulékos fogások kimutatható csökkentését. A megfigyelők és az elektronikus rendszerek révén történő ellenőrzés elengedhetetlen az előrehaladás méréséhez. A teljes megszüntetés nehéz, de a meglévő eszközökkel és ösztönzőkkel jelentős csökkentések érhetők el.

• A halászat során kifogott nem célzott fajok
• Ide tartozhatnak emlősök, madarak, teknősök és halak
• Gyakran holtan vagy haldokolva dobják el
• Csökkentve a sebességváltó módosításaival és kezelésével