A staccato azt jelenti, hogy a hangokat röviden és különállóan játsszák, mindegyiket egy rövid szünet választja el. A jelölés egy pont, amely a hangjegy feje felett vagy alatt helyezkedik el. A rövidség pontos mértéke a tempótól, a stílustól és a hangszertől függ.

A staccato artikuláció könnyedség, pontosság vagy ritmikus energia érzetét kelti. Ellentétben áll a legatoval, amelyben a hangok összekapcsolódnak. A különböző hangszereken a staccato előállításának technikai eszközei eltérőek: a vonósok kontrollált vonóütéseket, a fúvósok nyelvfogást, a zongoristák pedig gyorsan elengedik a billentyűket.

A zeneszerzők a staccato-t a karakter formálása és a gyors részek tisztázása érdekében jelölik. A túlzásba vitt staccato szaggatottan szólhat; a nem megfelelő elválasztás elmoshatja a kívánt hatást. A képzett előadók úgy állítják be a staccato hangjegyek hosszát, hogy a zene kifejező, ne pedig mechanikus maradjon.

• Rövid, távolságtartó játékstílus
• A hangjegy felett vagy alatt egy ponttal jelölve
• A legato ellentéte
• Könnyedséget és ritmikus tisztaságot teremt